A legkülönbözőbb kultúrával, háttérrel emberek milliói nézik hétről-hétre, estéről-estére. Rengetegen játsszák, szeretik, beszélnek róla, foglalkoznak vele, fogadnak rá, támogatják, követik nyomon. Szinte nincs olyan területe a világnak, ahol ne lelkesednének érte. Hatalmas indulatokat gerjeszt és szabadít fel, megszeretteti a „fair play-t”, győzni, veszíteni egyaránt megtanít, csakúgy, mint érdek, tét nélkül játszani. Így máris érthető, miért használható terápiás eszközként a futball, miért használja a Megálló Csoport és számos más szervezet is világszerte. De vajon honnan ez a varázserő?
Talán attól válik ennyire különlegessé, hogy terápiás felhasználásában nem a másik legyőzése a cél, sokkal nagyobb hangsúly esik a megtett erőfeszítésekre, intenzív élményekre, koncentrációra, kitartásra, a képességek kibontakoztatására, arra, hogy tisztán megfogalmazott, világos szabályokat kell betartani és betartatni. A játék így igazságossá, és minden könnyedsége, élvezetessége mellett morális küzdelemmé, fejlődési folyamattá lényegül.
A Megálló Csoport csapata hosszú évek óta aktívan részt vesz ebben a fejlődési folyamatban, a szokásos pénteki foci mellett rendszeres látogatója a nemzetközi drogellenes futball tornáknak is. 2011-ben Triesztben kapta a meghívást a mostani, dél-olaszországi versenyre, ahonnan ismét kupával tértek haza a drogfüggőségből felépülni akaró játékosok. A Leccében megrendezett Testa nel Pallone (Fej a focilabdában) futball-bajnokság – az ottani pszichológiai és mentálhigiéniai kutatóintézet szervezésében -, annak a versenysorozatnak a része, amellyel rendszeresen megemlékeznek Franco Basiglia pszichiáter „forradalmáról”. Basiglia volt az egyik legbefolyásosabb olasz szaktekintély a 20. században: az általa elindított pszichiátriai reform során az elmegyógyintézetek zárt ajtós, kizárólag gyógyszerekre építő rendszerén túllépve megjelentek Olaszországban a terápiás közösségek és ezzel együtt egy emberközpontúbb, hatékonyabb módszer a pszichiátriai és drogfüggő betegek kezelésében.
Ennek a „reformnak, határmegnyitásnak” – mely más és más formában szinte a világ minden táján lezajlott -, hosszú távú következménye az is, hogy immár a futball és az egyéb élmény-alapú technikák is beléphettek a terápiás formák közé, újra és újra sikerélményeket biztosítva a felépülőben lévőknek. Leccében most közel harminc csapat mérhette össze tudását, összetartását, kitartását. A nemzetközi esemény alkalmat biztosított a szociális integráció területén működő szervezetek közötti párbeszédre, egymás szakmai munkájának megismerésére, módszer- és tapasztalatcserére is. A szervezők célja az volt, hogy a legkülönbözőbb típusú csapatokkal támasszák alá a „játék mindenkié” alapelvet: nők, férfiak, kliensek, segítők, pszichiátriai betegek és drogfüggők egyaránt labdába rúghattak, az olasz tenger partján, perzselő napfényben.
A Megálló Csoport Alapítvány részvétele a leccei, nemzetközi futball-kupán nem valósulhatott volna meg nagylelkű adományok nélkül. Ezúton is köszönjük a VIII. kerületi Önkormányzatnak, a Magyar Addiktológiai Társaságnak és Kiss Tibornak, a Quimby együttes frontemberének, hogy játszhattunk, tanulhattunk, fejlődhettünk.
A felfokozott hangulatú és tömött lelátók előtt lejátszott döntő első félidejében csapatunk végig partiban volt a kimondottan stílusosan futballozó Baleárokkal szemben. A régi és új baszk barátainknak köszönhetően pedig a lelátón többször felcsendült a L – E – O – A – M – I – C – I rigmus. A második félidőben aztán kijött a két csapat közötti különbség, és a Mallorcai csapat megérdemelten hódította el a vándorkupát.
