A villanymotor, amely ma már szinte minden iparág és háztartás elengedhetetlen része, hosszú fejlődési úton ment keresztül. Az első működő elvű villanymotort 1828-ban egy magyar fizikus, Jedlik Ányos készítette el. Ő „villamdelejes forgonynak” nevezte el szerkezetét, amely már a mai villanymotorok működési elvét használta: elektromos áram hatására mágneses mezőt generált, amely mozgásra késztette a forgó alkatrészeket.

Bár Jedlik Ányos találmánya műszaki szempontból forradalmi volt, széles körű alkalmazására még várni kellett. A 19. század második felében több tudós és mérnök, például a német Moritz Jacobi továbbfejlesztette a koncepciót és megjelentek az első gyakorlati használatra alkalmas villanymotorok. Jacobi már olyan szerkezetet alkotott, amellyel egy csónakot is meg tudott hajtani, bizonyítva, hogy az elektromos meghajtás nem csak elméleti lehetőség.

Kezdetben a villanymotorokat leginkább ipari célokra használták – például gyárakban szíjhajtás kiváltására –, mivel csendesebbek és tisztább működésűek voltak, mint a gőzgépek. A 20. században a technológia rohamosan terjedt: megjelentek a háztartási eszközökben, közlekedésben, majd a számítástechnikában is.

A villanymotor forradalmasította a munkavégzést, az automatizálást és a mindennapi életet. A mai elektromos autók, okoseszközök és ipari robotok mind ennek az egykori találmánynak a leszármazottjai. A villanymotor tehát nem csupán technikai eszköz, hanem az emberiség egyik legfontosabb lépése a gépesített, modern világ felé.